A Velencei-tó térségének újrapozicionálása

Mivel a Velencei-tó térsége – részben külső, ökológiai okok miatt – egy klasszikus hanyatlási fázisba ért, a kialakult helyzet egyértelművé teszi a paradigmaváltás szükségességét. A vízhiány és a klímaváltozás miatt a hagyományos, vízparti tömegturizmusra épülő modell fenntarthatatlanná vált. A válságkezeléshez  elengedhetetlen a stratégiai irányváltás és a teljes újrapozicionálás. A térségnek fel kell hagynia a kimerült "vörös óceán" (red ocean)* stratégiával, és egy új, versenytársak nélküli "kék óceánt" (blue ocean strategy)** kell teremtenie, amely függetleníti a turizmust a vízszint ingadozásától. A cél egy fenntartható, négyévszakos, a helyi közösségeket bevonó öko- és kulturális térség kialakítása.

A stratégia alapvető kérdései a stratégiai tervezési folyamat során a legfontosabb, hogy tisztázzuk a következő három alapvető kérdést:
- Hol vagyunk most, hová akarunk eljutni, és hogyan fogunk odaérni?

Ezen felül fel kell tennünk a következő specifikus kérdéseket is:

• Mik az érintettek, lakosság, civilek, vállalkozások és önkormányzatok elvárásai?
• Kik azok, akik a változásokat támogatják, és kik azok, akik akadályozhatják a megvalósítást? 
• Melyek a térség egyedi, megkülönböztető értékei a tavon (a vízen) kívül? (például a gasztronómia, borászat, kulturális örökség , sport vagy a kerékpáros turizmus).
• Hogyan tudjuk bevonni a helyi lakosságot és a mikrovállalkozásokat a közös értékteremtésbe? 
• Milyen jövőképet tudunk kínálni, amely megfelel a fenntartható marketing elveinek, azaz úgy elégíti ki a jelenlegi fogyasztók és vállalkozások igényeit, hogy közben megóvja a jövő generációk lehetőségeit is? 

Kutatási és adatgyűjtési terv

Az újrapozicionálást strukturált kutatási folyamatra kell alapozni. A következő felméréseket célszerű elvégezni:

• PESTEL Analízis: A makrokörnyezeti tényezők – politikai, gazdasági, társadalmi, technológiai, környezeti és jogi hatások – szisztematikus vizsgálata. Különös tekintettel a környezeti tényezőkre, mint például a természeti erőforrások hiánya és az ökológiai változások.
• SWOT Analízis: A térség belső erősségeinek és gyengeségeinek, valamint a külső lehetőségeknek és fenyegetéseknek a feltérképezése. Ez a módszer segít abban, hogy a térség az erősségeire építve kihasználja a lehetőségeket, és minimalizálja a fenyegetéseket. Fontos, hogy az analízisben számoljunk a klimaváltozás hatásaival is.
• Fókuszcsoportos interjúk és lakossági felmérések: kiscsoportos beszélgetések (fókuszcsoportok) szervezése a helyi lakosokkal, vállalkozókkal és a korábbi turistákkal a valós problémák és az igények feltárására. Fel kell mérni a társadalmi együttműkődés, hozzájárulás meglétét, hiszen a helyi lakosok támogatása nélkül egyetlen turisztikai kampány, vagy egy új pozició kialakítása sem lehet hosszú távon sikeres.
• Fogyasztói viselkedés elemzése: meg kell vizsgálni, hogyan reagálnak a látogatók és az itt élők a térség ökológiai problémáira, és a klimaváltozás negatív hatásaira.

A stratégia alapja és irányvonala

A térség jövőbeli stratégiájának a fenntarthatóságra, a klímaalkalmazkodásra és a közösségi értékteremtésre kell épülnie.

• Klímaadaptív turizmus: a bénító klímaszorongás helyett a természet, technológia és a tudomány harmonikus szimbiózisában kell a turmizust újra poziciónálni. A tavat övező problémákat nem eltitkolni kell, hanem transzparensen bemutatni: a szükséges zöldátmenet, a vízgazdálkodás és a fenntartható helyi megoldások legjobb gyakorlatait, lehetőségeit.
• A portfólió diverzifikációja: Új piacok és termékek fejlesztése szükséges az úgynevezett termék/piac expanziós mátrix alapján. Estleg a fókusz áthelyezése a nyári, vízi turizmusról az egész éves egészségturizmusra, aktív sportra (kerékpározás), kulturális eseményekre és a helyi bor- és gasztrokultúrára.
• Társadalmi és ökológiai felelősségvállalás: Az üzleti szereplőket ösztönözni kell a tiszta technológiák alkalmazására és a társadalmi felelősségvállalásra, szigorúan elkerülve a zöldrefestés (greenwashing) manipulatív látszatmegoldásait. A helyi mikrovállalkozások előtérbe helyezése jelentősen növeli a térség gazdasági ellenállóképességét.

*A "vörös óceán" (red ocean) és a "kék óceán" (blue ocean) stratégiák fogalmát W. Chan Kim és Renée Mauborgne professzorok dolgozták ki az üzleti, a piaci verseny és a növekedés leírására.

Vörös óceán stratégia (Red Ocean Strategy) A vörös óceán a meglévő, jól ismert piacokat jelenti, ahol az iparági határok definiáltak, és a versenyszabályok mindenki számára egyértelműek. Ebben a térben a vállalatok közvetlenül, "fej-fej mellett" küzdenek egymással a meglévő kereslet minél nagyobb részéért, általában a költségek csökkentésére vagy a minőség inkrementális (lépésenkénti) javítására fókuszálva. A túlzsúfolt iparágakban a vérre menő, gyilkos verseny "vérvörössé" festi az óceánt, a növekedési lehetőségek korlátozottak, a profitok pedig egyre zsugorodnak.

**Kék óceán stratégia (Blue Ocean Strategy) A kék óceán stratégia arra épül, hogy a vállalatok ahelyett, hogy a meglévő versenytársakat próbálnák legyőzni egy vérre menő piacon, olyan új, még érintetlen piaci területeket (kék óceánokat) hoznak létre, ahol nincsenek közvetlen versenytársak, ezáltal a hagyományos versenyt teljesen irrelevánssá teszik.

Ennek a stratégiának a motorja az úgynevezett értékinnováció (value innovation), amely egyszerre csökkenti a cég költségeit és teremt ugrásszerűen magasabb értéket a vásárlók számára, így hozva létre és sajátítva ki egy vadonatúj keresletet. Az értékinnováció eléréséhez a vezetőknek négy kritikus kérdést kell feltenniük a meglévő iparági standardokkal kapcsolatban:

1. Mik azok a tényezők, amelyeket az iparág készpénznek vesz, és amelyeket teljesen el kell hagyni?
2. Miket kell jelentősen a standard alá csökkenteni?
3. Miket kell a standard fölé emelni?
4. Milyen olyan új tényezőket kell létrehozni, amelyeket az iparág még soha nem kínált?

Kim János VTV szerkesztője, marketing szakember 

A Velencei-tó alacsony vízállása nemcsak kihívásokat, hanem lehetőségeket is teremtett: a nyári medertakarítási akciók után a tó körüli civilszervezetek ismét megmutatták az összefogás erejét egy nagyszabású őszi hulladékgyűjtés keretében. A 2026. szeptember 5-én, szombaton megrendezett eseményen öt különböző helyszínen – többek között Velencén, Gárdonyban és Sukorón – zajlott a munka.

A résztvevők kitartását dicséri, hogy az extrém iszapos körülmények és egy hirtelen lecsapó zivatar sem szegte kedvüket. A helyszíni fotók tanúsága szerint a hangulat végig kiváló volt, az önkéntesek – köztük lelkes gyermekek, akik büszkén pózoltak az általuk összegyűjtött hulladékok mellett – mosolyogva, iszapos arccal végezték a nehéz fizikai munkát.

A tó medréből több tonna hulladék került elő. A megtelt szemeteszsákok és építési törmelékek hegyei mellett egészen megdöbbentő tárgyak is a felszínre kerültek. Az önkéntesek egyebek mellett rozsdás mosógépdobokat, akkumlátorokat, és még egy wc-csészét is kihúztak az iszapból, a Halőri Szolgálat járművének utánfutója pedig zsúfolásig telt a mederből kiemelt gumiabroncsokkal. A sekély, iszapos vízben csónakokkal, SUP-deszkákkal és mellescsizmában is zajlott a kutatás.

Agárdon a speciális kutató-mentők Balogh Lajos vezetésével egy 70-es évekből származó iszapkotró zagycső kiemelésén dolgoztak, majd minden olyan helyszínre kivonultak, ahol gépi vagy csörlős segítségre volt szükség. A nap azonban nem várt izgalmakat is tartogatott: a Pannónia partszakaszról, a távolból figyeltük, ahogy a rendőrség és a tűzoltóság egy szörfös által bejelentett, bombagyanús tárgy után kutatott.

Az esemény sikere a széles körű társadalmi, civil, önkormányzati és hatósági együttműködésnek köszönhető.

Szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek: a Sukorói Összhang Egyesületnek, az Alba Natura Civil Alapítványnak, az Élhető Velence Egyesületnek, a Tókör Tisza Szigetnek, a Gárdony Coworkingnek, a MOHOSZ-nak, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak, a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak, a Vízirendőrségnek, a Velencei-tavi Speciális Kutató- és Mentőknek, a MOHU-nak, valamint mindenkinek, aki segédkezett a takarításban! Továbbá hálásan köszönjük a helyi vállalkozások áldozatkészségét és támogatását is!

A VTV szerkesztősége lehetőségei szerint minden hasonló civil kezdeményezést támogat, dokumentál, és bemutat a felületein!

Az ökológiai és klímaválság már nem csupán kopogtat a Velencei-tónál, hanem egyenesen berúgta az ajtót. 2026 nyarán olyan helyzettel kell szembenéznünk, amilyenre a modern mérések óta nem volt példa: heteken belül elérhetjük a mindenkori legalacsonyabb, mindössze 30 centiméteres vízszintet az agárdi vízmércén.

Kim János (VTV) interjújában Horányi Tibor környezetvédelmi szakemberrel, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének képviselőjével járta körül a krízis okait, az azonnali kormányzati-civil lépéseket, és a tó gazdasági túlélési esélyeit.

Öt év lemaradásban: A reaktív válságkezelés ára

Ahogy Horányi Tibor rámutat, a jelenlegi katasztrófa nem a semmiből jött. A Velencei-tó lefelé ívelő spirálja már 2021-ben egyértelműen látható volt. Az Állami Számvevőszék korábbi jelentése is megerősítette: az illetékes szervek éveken át csupán futottak az események után.

„Ha öt évvel ezelőtt hozzákezdünk egy proaktív cselekvési sorozatnak, ma ott tartanánk, hogy vannak kész vízpótlási és tájhasználat-váltási terveink, és a Császár-víz medrét is rendbe raktuk volna. Ehelyett öt év lemaradásban vagyunk” – figyelmeztet a szakember.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a tó természetes védvonalának szánt pátkai és zámolyi víztározók teljesen üresek, mivel az elmúlt években elmaradt a rendszerek karbantartása. Így a jelenlegi aszályos időszakban a tározókból egyetlen csepp vizet sem lehet a tóba vezetni.

Azonnali kormányzati beavatkozás és civil összefogás

A kritikus helyzetet az új kormányzat is felismerte. Sürgősségi tanácskozást hívtak össze az Agárdi Tófelügyelőségen, ahol a vízügyi ágazat és az önkormányzatok mellett – Gajdos László miniszterhelyettes kifejezett kérésére – a civil szektor is asztalhoz ülhetett.

A helyi civilek (a Sukorói Összhang, az Albatrosz Natura Alapítvány, az Élhető Velence és a Tisza Kör) hatalmas, évtizedes helyismerettel rendelkező szakmai bázist képviselnek. Az összefogásra nagy szükség van, ugyanis azonnali vészhelyzeti forgatókönyv lépett életbe: a tó különálló, oxigénhiányos medencékre bomlását megelőzendő, nád- és vízátjárókat kell vágni a halaknak, sőt, bizonyos szakaszokon a lehalászás is megkezdődött.

Medertakarítás víztelenül: A krízisből kovácsolt előny

Bár a 30 centiméteres jóslat ijesztően hangzik, a szakemberek szerint a teljes kiszáradástól (az Aral-tó sorsától) egyelőre nem kell tartani. Ezt az extrém alacsony vízszintet azonban ki kell használni a jövőre való felkészülésre:

• A szárazon maradt mederrészek és partfalak azonnali rekonstrukciója.

• Iszap- és mederkotrás elvégzése.

• A vízügyi műtárgyak és a vízgyűjtő terület infrastruktúrájának rendbehozatala.

Középtávú célként a tegnapi fórumon elhangzott egy önálló Velencei-tó törvény megalkotása is, amely a Balatonhoz és a Tisza-tóhoz hasonlóan jogilag szabályozná a turizmust, a vízpótlást, a sportéletet és a fenntartható tájhasználatot.

Vízpótlási dilemmák: duna-víz vagy tisztított szennyvíz

A tó vízpótlásáról régóta parázs viták folynak. Horányi Tibor szerint a szikes jellegre hivatkozó „nyugtatások” hibásak, hiszen a probléma immár állandósult. Három fő opció létezik, de a realitás talaján maradva jelentős különbségek vannak köztük:

A Duna-víz elvezetése: A vízügyi igazgatóság becslései szerint ez egy 150 milliárd forintos projekt, amely nyitott árok esetén 30%-os párolgási veszteséggel járna, zárt csőnél pedig felveti a gyógyszermaradványok és a tó eltérő pH-értékű oldalainak kérdését. Ráadásul a megvalósítás legkorábban 2029–2030-ra hozna vizet.

Karsztvíz és az ercsi kavicságy: Technikailag lehetséges lenne, de ivóvízbázisról van szó. Egy aszályos időszakban, a potenciális lakossági vízkorlátozások küszöbén felelőtlenség lenne ivóvizet tölteni a mederbe.

A tisztított szennyvíz (A nyerő opció): A szakmai adatok szerint ez a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb megoldás. A gárdonyi, csákvári és zámolyi szennyvíztisztítók technológiai fejlesztésével már 2027–2028-ra biztonságos, kiváló minőségű tisztított vizet lehetne visszapumpálni a rendszerbe.

2026-ban ingyenesek a strandok Gárdonyban: átalakul a turizmus

A gazdasági realitás kíméletlen: „A tó megvan turizmus nélkül, de a turizmus nincs meg tó nélkül.” Mivel idén a klasszikus strandolás háttérbe szorul, Gárdony városa bátor döntést hozott: a két nagy fizetős strandot idén díjmentesen vehetik igénybe a látogatók. A cél az, hogy a családok ne méregdrága, hanem ingyenes, rendezett, büfékkel és játszóterekkel ellátott zöldövezetben pihenhessenek.

A jövő talán a „fürdőruha nélküli turizmusban” rejlik? A Velencei-tó kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a hangsúly a fürdésről áthelyeződjön:

• Kerékpáros turizmus: Budapestről fél óra, Fehérvárról 10 perc alatt elérhető desztináció, amely tökéletesen alkalmas bringás hétvégékre. Ehhez azonban pihenőpontokra, bicikliseket kiszolgáló kávézókra és infrastruktúrára van szükség.

• Kulturális és sportesemények: Triatlon versenyek, koncertek és fesztiválok szervezése.

• Gyógyturizmus: Az Agárdi Gyógyfürdő és a Velencei Spa kiaknázása, amelyek a tótól függetlenül is magas minőségű szolgáltatást nyújtanak.

A Velencei-tó megmentése nemcsak pénz, hanem akarat és proaktív munka kérdése. Ha a kormányzati ígéretek és a civil szaktudás találkoznak, a tó nemcsak túlélheti a 2026-os aszályt, de egy fenntarthatóbb, modernebb turisztikai régióvá válhat.

VELENCE – Rendkívüli ünnepségnek és látványos szakmai bemutatóknak adott otthont a velencei Kastélypark május 23-án. Az idei Fejér Vármegyei Tűzoltónap különleges mérföldkőhöz érkezett: a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület (ÖTE) alapításának 140. évfordulóját ünnepelte a vármegye lánglovag- közössége és a kilátogató nagyközönség.

A ragyogó napsütésben zajló rendezvényen tizenkét elszánt csapat mérte össze felkészültségét és gyorsaságát a hagyományos szerelési versenyszámokban. A Kastélyparkot megtöltő, több generációt felvonultató családok közelebbről is megismerhették a tűzoltó hivatás rejtelmeit, miközben szakmai kiállítások, valamint ingyenes vérnyomás- és vércukormérés is várta az érdeklődőket, hangsúlyozva a biztonság és az egészségmegőrzés fontosságát. Az esemény hivatalos megnyitóján Krausz György, Velence polgármestere köszöntötte a jelenlévőket,
aki beszédében nemcsak városvezetőként, hanem aktív önkéntes tűzoltóként is szólt a megjelentekhez. Személyes hangvételű visszaemlékezésében felidézte az éjszakai riasztások dinamizmusát, a viharos szolgálatokat és azt a bajtársi szövetséget, amely ezt a hivatást jellemzi. Külön köszönetet mondott a családtagoknak, akik támogatása és türelme nélkülözhetetlen a mindennapi helytálláshoz. A jubileumi nap látványos fénypontjaként egy monumentális, szirénázó tűzoltóautó-felvonulás vonult végig a városon, amely méltó zárása volt a múlt és jelen hősies tradícióit ünneplő eseménynek.

Vízmérce: Őszinte szembenézés a Velencei-tó drámai helyzetével és a vízpótlás esélyeivel. - A Velencei-tó kiszáradása és drasztikus vízszintcsökkenése évek óta aggodalommal tölti el a természetbarátokat, a helyieket és a horgászokat. De vajon mi a valós helyzet jelenleg, és milyen reális esélyeink vannak a tó megmentésére? A legutóbbi interjúban Pálinkás Imrével, a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségének vezetőjével beszélgettünk a nyers tényekről, kendőzetlenül.

Vészesen közel a történelmi mélyponthoz

A tények sajnos makacs dolgok, és a számok önmagukért beszélnek. Az elmúlt hónapok időjárása cseppet sem volt kegyes hazánk egyik legkedveltebb tavához:

• Minimális csapadék: Február vége óta szinte egyáltalán nem esett az eső, egy közelmúltbeli, mindössze 4,5 milliméteres csapadékot leszámítva.

• Kritikus vízállás: A vízmérce az interjú napján 64 centimétert mutatott.

• Rekordok árnyékában: Ez az érték ijesztően közelít az 1949-es (63 cm) és a 2022 nyári történelmi mélypontokhoz. Sőt, ha az égiek nem avatkoznak közbe egy kiadósabb csapadékkal, idén akár új, mindeneddiginél alacsonyabb negatív rekord is születhet, alulmúlva a 2022. szeptemberi 53 centiméteres minimumot is.

Minden egyes csapadékmentes nap egy újabb időszaki rekordalacsony vízállást jelent a tó életében.

Mi a helyzet a halakkal és a horgászokkal?

Bár a látvány elkeserítő, a tóban van még élet, és a horgászok egy maroknyi csoportja továbbra is kitart. A halállomány összetétele és viselkedése azonban erősen megváltozott az extrém körülmények miatt:

• Ami fogható: Aki jelenleg kitartóan próbálkozik, a napok többségében eredményes lehet, de a zsákmány szinte kizárólag pontyból és ezüstkárászból áll.

• Eltűnt ragadozók: A ragadozó halak és a keszegek szinte teljesen eltűntek a fogásokból.

• Miért nem akadnak horogra? A MOHOSZ állományfelmérései szerint a ragadozók nem pusztultak ki teljesen (ezt bizonyítják az apró halakon talált harapásnyomok is), de az arányuk jelentősen lecsökkent. Továbbá a tóban jelenleg olyan hatalmas mennyiségű a kisméretű táplálékhal, hogy a ragadozóknak szinte "beleúszik a szájukba" a zsákmány, így egyáltalán nem kényszerülnek rá, hogy a horgászok csalijaira raboljanak.

A több száz milliós kérdés: Hogyan pótoljuk a vizet?

A különböző fórumokon évek óta téma a vízpótlás, de a konkrét lépések váratnak magukra. A lehetséges alternatívák listája rövid, és mindegyik komoly kihívásokat rejt magában:

• A karsztvíz: Már 2022-ben kiderült, hogy ez a forrás a jövőben biztosan nem nyújt megoldást.

• A dunai vízpótlás: A MOHOSZ szakemberei szerint hosszú távon ez lenne az egyetlen megnyugtató opció. Ezt a megoldást azonban sokan elutasítják a lehetséges negatív ökológiai hatások miatt.

• A tisztított szennyvíz: Jelenleg ez maradt az egyetlen vizsgálandó alternatíva (például Székesfehérvár tisztított szennyvizének bevezetése). Bár a tisztítási technológiák egyre fejlettebbek, a horgászszövetség hatalmas kockázatot lát benne a makro- és mikroszennyezők (gyógyszer- és hormonmaradványok) miatt.

Miért áll a folyamat?

Ahhoz, hogy bármelyik megoldás érdemben szóba jöhessen, átfogó hatásvizsgálati tanulmányokra és pontos költségbecslésekre van szükség.

Ezeknek a tanulmányoknak az elkészítése önmagában több száz millió forintot emészt fel. Ahogy Pálinkás Imre is rámutatott, a helyi szereplőknek egyszerűen nincs ekkora keretük erre a célra. A folyamat elindítása innentől kezdve abszolút kormányzati intézkedést és legfelsőbb szintű anyagi támogatást igényel. Amíg ezek a vizsgálatok nem készülnek el, addig mindenki "vakon tapogatózik" a sötétben.

Összegzés

A Velencei-tó sorsa jelen pillanatban kiszámíthatatlan. Az őszinte szembenézés a tényekkel fájdalmas, de elengedhetetlen ahhoz, hogy reális képet kapjunk hazánk egyik legértékesebb vizes élőhelyéről. A horgászoknak, a turizmusból élőknek és a természet szerelmeseinek egyelőre nem maradt más, mint a reménykedés az időjárás jobbra fordulásában és a mielőbbi, érdemi beavatkozásban.

A talajtakarás lényege: a talaj nem szereti a „meztelenséget”

A talajtakarást (mulcsolást) leegyszerűsítve úgy képzelhetjük el, mint amikor a talaj felszínét védőréteggel fedjük, hogy:

• csökkenjen a párolgási vízveszteség,
• mérséklődjön a felmelegedés és a kiszáradás,
• javuljon a beszivárgás (kevesebb lefolyás, több víz a talajban),
• és csökkenjen az erózió (lemosódás, talajvesztés).

A mulcs lehet szalma, faapríték, levél – de a legolcsóbb és folyamatosan megújuló talajtakaró sokszor maga a helyben hagyott növényi borítás: a magasabb fű, a vadvirágos gyep, a nem „nullára” kaszált zöldfelület.