Egy tó, amely „szomjazza” a figyelmet

A Velencei-tó nem csupán egy üdülőhely, hanem egy geológiai értelemben fiatal (10-12 ezer éves), különleges „sztyepptó” vagy „fertő”. Dr. Pomogyi rávilágított, hogy a tó természeténél fogva félig statikus: sekély, hajlamos a kiszáradásra, és egyedülálló úszóláp-világgal rendelkezik. Ez a finom egyensúly azonban az elmúlt másfél évszázadban drasztikusan megváltozott.

Amikor az ember „belepiszkált” a rendszerbe

Az előadás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a tó mai állapota nem véletlen, hanem tudatos – bár sokszor elhibázott – emberi döntések sorozatának eredménye.

• 1863 – A Déli Vasút: Ez volt a mérföldpont, amikortól a tó „emberszabályozta” rendszerré vált.

• A Nádas-tó leválasztása: A tó korábban sokkal nagyobb volt, de a lecsapolásokkal a területének jelentős részét elveszítette.

• A nagy kotrások (1962–1987): A pártállami időkben a turizmus kiszolgálása érdekében 5 négyzetkilométernyi nádast kotortak ki, szigeteket építettek, és a partvonal 67%-át fix partvédő művekkel (betonnal, kővel) zárták le.

A nádas: A tó tüdeje és veséje

Sokan csak akadályt látnak a nádasban, pedig – ahogy Dr. Pomogyi hangsúlyozta – ez a tó legfontosabb védelmi vonala. A nádas nemcsak élőhely, hanem:

• Fizikai szűrő: Megfogja a hordalékot és stabilizálja az üledéket.

• Biológiai tisztító: Felveszi a tápanyagokat, javítva a vízminőséget.

• Partvédő: Tompítja a hullámzást és védi a partot az eróziótól.

A 60-as évektől kezdődő beavatkozások egyik legsúlyosabb következménye a víz és a parti területek közötti kapcsolat megszakítása volt. Ha a nádas és a parti sáv nem tud „kommunikálni”, a tó öntisztító képessége radikálisan csökken.

„Bárhol nyúlok bele – mindenütt lesz következménye”

Ez az idézet Dr. Pomogyi prezentációjának egyik kulcsmondata. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a Velencei-tó egy komplex ökoszisztéma. Ha a turizmus miatt „túlszabályozzuk” a vízszintet, vagy kiirtjuk a nádast a vitorlások kedvéért, azzal pont azt a természeti értéket pusztítjuk el, amiért az emberek oda járnak.

A tó keleti és nyugati része ma teljesen más arcot mutat: míg keleten az üdülési célok dominálnak, nyugaton (a Dinnyési-fertő környékén) még látható a természetesebb, mocsaras, úszólápos jelleg. A jövő nagy kérdése, hogy tudjuk-e ezt a két szempontot összhangba hozni.

Hogyan tovább?

Az előadás végszava egyfajta óvatosságra intett. A Velencei-tó sorsa nem csak a csapadékmennyiségen múlik, hanem azon is, hogyan kezeljük a partjait és a növényzetét. A legfontosabb üzenet: minden beavatkozásnál mérlegelni kell a biológiai hatásokat, mert a természet nem felejt, és a tó „válaszolni” fog a döntéseinkre.

Legyen ez a Víz Világnapja egy olyan pillanat, amikor elismerjük: a tóért nem csak tenni kell, hanem néha hagyni kell azt is, hogy a természet végezze a dolgát.

A blogbejegyzés Dr. Pomogyi Piroska: „Összhangban a Velencei-tóért” című, 2026. március 22-én elhangzott előadása alapján készült.

A beavatkozás szakmai okai Bár a szakemberek is tisztában vannak az alacsony vízállás jelentette kockázatokkal, a telepítés elmaradása még nagyobb károkat okozott volna az ökoszisztémában. A halgazdálkodásért felelősök az alábbi fontos érvekkel támasztották alá a döntést:

• Az inváziós fajok elleni küzdelem: Az elmúlt időszak állományfelmérései során rengeteg túlszaporodott, tájidegen ezüstkárászt távolítottak el a tóból. A most kihelyezett, nagy tűrőképességű pontyok célja, hogy betöltsék a kárászok után maradt űrt, megakadályozva az inváziós fajok újbóli elszaporodását.

• Egészségesebb korosztályszerkezet: A pontyállomány frissítése és korosztályszerkezetének bővítése kulcsfontosságú a tó biológiai egyensúlyának megőrzéséhez. Ez a lépés akadályozhatja meg a halállomány-szerkezet további romlását.

• A horgászok támogatása: Nem utolsósorban a tóhoz hűséges, megmaradt horgászok számára is szeretnének jobb esélyeket biztosítani az értékelhető, élményszámba menő fogásokra.

Összességében a telepítés egy tudatos, a halállomány stabilitását célzó folyamat része. Bár a valódi és végleges megoldást az alacsony vízszint mesterséges pótlása hozná el.

Az elmúlt évek aszályos időjárása miatt a tó vízkészletének mintegy 49-52%-a tűnt el a mederből. A mélypontot 2022 szeptemberében értük el, amikor Agárdnál mindössze 53 cm-es rekordalacsony vízállást mértek. Bár 2025 tavaszán volt egy kis fellélegzés (127 cm), az év végére a szint ismét 64 cm-re esett vissza.

Ez a drasztikus apadás nem múlt el nyomtalanul:

• Halpusztulás: 2021-ben és 2025-ben is jelentős állományvesztés történt; utóbbi évben több tíz tonnányi hal pusztult el, főként az oxigénhiány és egy feltételezett vírusos fertőzés miatt.
• Gazdasági visszaesés: A turizmus is megérezte a válságot. A vendégéjszakák száma 18%-kal csökkent 2021-hez képest, ami több mint 600 millió forintos bevételkiesést okozott a térségnek, a vendéglátóhelyek száma pedig közel 40%-kal esett vissza.
• Ingatlanpiac: Még az ingatlanárak is megtorpantak a tó környékén a bizonytalanság miatt.

Miért történt ez? Nem csak az eső hiányzott

A szakértők szerint a bajok forrása összetett:

• A klíma bosszúja: A Velencei-tó gyorsabban melegszik, mint a levegő (a tó vize 4,1°C-kal, míg a levegő „csak” 3,4°C-kal lett melegebb az elmúlt évtizedekben). Ez fokozott párolgást jelent, amit a kis vízgyűjtő terület nem tud ellensúlyozni.
• Használhatatlan tározók: A tó vízpótlására épült Pátkai- és Zámolyi-tározók elöregedtek. A mederkotrás évtizedek óta elmaradt, így az üledékben felgyülemlett tápanyagok miatt a vízminőségük (magas klorofillszint) sokszor alkalmatlanná vált a tó frissítésére.
• A „bent ragadt” víz: 2024 tavaszáig több mint 11 millió köbméternyi víz párolgott el a tározókból csak azért, mert a rossz minőség miatt nem merték időben leengedni őket a tóba. Ez önmagában 45 cm-t emelhetett volna a tó szintjén.

Merre tovább? A megoldási javaslatok

A jó hír az, hogy a szakmai tervek elkészültek, de a megvalósításuk hatalmas összegeket igényel.

• Azonnali segítség: A 2024-ben kiépített Pátkai-tározót megkerülő csatorna már lehetővé teszi, hogy a vízgyűjtő felső részéről érkező jó minőségű vizet a rossz állapotú tározó érintése nélkül is a tóba vezessék.
• Rekonstrukció: A tározók teljes rehabilitációja (kotrás, műtárgyak felújítása) elkerülhetetlen. A becsült költségek a 2021-es 6,3 milliárdról 2024-re már 24,5 milliárd forintra emelkedtek.

Új források bevonása: 

• Karsztvíz: A rákhegyi és csákvári karsztvízbázisok bevonása millió köbméteres utánpótlást jelenthetne.
• Tisztított szennyvíz: A körforgásos gazdaság jegyében felmerült az agárdi és csákvári tisztított szennyvizek utótisztítása és tóba vezetése.
• A Duna vize: A horgászszövetség szerint hosszú távon csak a Duna vizének elvezetése jelenthetne végleges biztonságot, bár ez környezetvédelmi és technikai szempontból is vitatott kérdés.

A Velencei-tó sorsa nem csak az időjáráson múlik. A dokumentumok szerint a fenntartható jövőhöz a vízgyűjtő-gazdálkodás teljes újragondolására, a tározók kotrására és a horgászati célok vízgazdálkodás alá rendelésére van szükség. A cél az, hogy a tó vízállása visszatérjen a biztonságos 130-170 cm közötti tartományba.

Vigyázzunk rá, mert ez a mi közös kincsünk!

Felhasznált tanulmányok:

A Velencei-tó vízpótlási változataι. A 2021-2022. évi téli, kísérleti vízpótlás
Szerzők: Tóth Sándor, Kravinszkaja Gabriella, Kóbor István (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság)

Jelentés: A Velencei-tó fenntartható vízpótlásának megteremtése érdekében tett intézkedések ellenőrzése (2025)
Kiadó/Szerző: Állami Számvevőszék (Felelős: dr. Windisch László elnök; Ellenőrzésvezető: Cseh Árpád és Galli József)

Közlemény: Összefoglaló tájékoztató a Velencei-tó 2025. évéről
Szerző: MOHOSZ (Magyar Országos Horgász Szövetség Elnöksége)

Response of a shallow water reservoir to anthropogenic stressors: implications for the water supply of Lake Velence, a major recreational lake in Hungary
Szerzők: Eszter Tombor, János László Korponai, Andreea-Rebeka Zsigmond, Abigail Amponsaah Ofosu-Brakoh, Zoltán Szalai, Ákos Bede-Fazekas, Enikő Katalin Magyari

Javaslat a Velencei tó fenntartható vízpótlására
Szerző: A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány által felkért szakmai munkacsoport