A Víz Világnapja alkalmából Sukorón tartott kerekasztal-beszélgetést egy rendkívül fontos előadás nyitotta meg. Dr. Pomogyi Piroska hidrobiológus, a nádasok és vizes élőhelyek elismert szakértője vázolta fel a Velencei-tó sorsát: hogyan vált egy vadregényes sztyepptóból egy ember által szigorúan szabályozott rendszerré, és miért fontos…

2026. március 26-án egy régóta várt, ugyanakkor sok vitát kiváltó eseményre került sor: összesen 7500 kilogramm, átlagosan 2 kg súlyú, piaci méretű pontyot telepítettek a Velencei-tóba. A közösségi médiában és a horgászok körében az előzetes bejelentés is vegyes – pozitív és negatív – reakciókat váltott ki, hiszen a tó vízszintje továbbra is kritikusan alacsony. De vajon miért volt mégis elengedhetetlen ez a lépés?

Szomorú látványt nyújtott az elmúlt években hazánk harmadik legnagyobb természetes tava. Bár a tó történetében a kiszáradáshoz közeli állapot nem példa nélküli – az elmúlt 1500 évben tizennégyszer száradt ki teljesen –, a mostani helyzetet a klímaváltozás és az elöregedett infrastruktúra együtt tette drámaivá.

Bejegyzésünkben egy olyan témát járunk körbe, amely egyre több vállalkozás és magánszemély életében tölt be központi szerepet: a környezettudatosságot és a fenntartható fejlődést. De vajon hogyan lehet környezetkímélő egy nyomda? Ma már egy nyomdával szemben alapelvárás a gyorsaság, a szakértelem és az ügyfélközpontúság.

Aki szombaton, február 14-én a Velencei-tó partján, a Tópart utcában járt, az biztosan nem fázott! Bár a naptár szerint még javában tart a tél, mi már szinte tavaszias időben, hatalmas hangzavarral és jókedvvel mutattuk meg a hidegnek: ideje csomagolni! A város idén is mindent megtett azért, hogy elfeledtesse velünk a fagyos…

Időutazás a nádvágók korától a 2026-ban befagyott tóig – Ha most kinézel az ablakon, vagy lesétálsz a Velencei-tó partjára, talán azt látod, amit az őseink is láttak: végtelen fehérséget, zúzmarás nádat és a hidegtől gőzölgő leheletet.