Összhangban a Velencei-tóért: Dr. Pomogyi Piroska hidrobiológus
A Víz Világnapja alkalmából Sukorón tartott kerekasztal-beszélgetést egy rendkívül fontos előadás nyitotta meg. Dr. Pomogyi Piroska biológus, a nádasok és vizes élőhelyek elismert szakértője vázolta fel a Velencei-tó sorsát: hogyan vált egy vadregényes sztyepptóból egy ember által szigorúan szabályozott rendszerré, és miért fontos, hogy végre megértsük a tó „természetes válaszait” a beavatkozásainkra.
Egy tó, amely „szomjazza” a figyelmet
A Velencei-tó nem csupán egy üdülőhely, hanem egy geológiai értelemben fiatal (10-12 ezer éves), különleges „sztyepptó” vagy „fertő”. Dr. Pomogyi rávilágított, hogy a tó természeténél fogva félig statikus: sekély, hajlamos a kiszáradásra, és egyedülálló úszóláp-világgal rendelkezik. Ez a finom egyensúly azonban az elmúlt másfél évszázadban drasztikusan megváltozott.
Amikor az ember „belepiszkált” a rendszerbe
Az előadás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a tó mai állapota nem véletlen, hanem tudatos – bár sokszor elhibázott – emberi döntések sorozatának eredménye.
-
1863 – A Déli Vasút: Ez volt a mérföldpont, amikortól a tó „emberszabályozta” rendszerré vált.
-
A Nádas-tó leválasztása: A tó korábban sokkal nagyobb volt, de a lecsapolásokkal a területének jelentős részét elveszítette.
-
A nagy kotrások (1962–1987): A pártállami időkben a turizmus kiszolgálása érdekében 5 négyzetkilométernyi nádast kotortak ki, szigeteket építettek, és a partvonal 67%-át fix partvédő művekkel (betonnal, kővel) zárták le.
A nádas: A tó tüdeje és veséje
Sokan csak akadályt látnak a nádasban, pedig – ahogy Dr. Pomogyi hangsúlyozta – ez a tó legfontosabb védelmi vonala. A nádas nemcsak élőhely, hanem:
-
Fizikai szűrő: Megfogja a hordalékot és stabilizálja az üledéket.
-
Biológiai tisztító: Felveszi a tápanyagokat, javítva a vízminőséget.
-
Partvédő: Tompítja a hullámzást és védi a partot az eróziótól.
A 60-as évektől kezdődő beavatkozások egyik legsúlyosabb következménye a víz és a parti területek közötti kapcsolat megszakítása volt. Ha a nádas és a parti sáv nem tud „kommunikálni”, a tó öntisztító képessége radikálisan csökken.
„Bárhol nyúlok bele – mindenütt lesz következménye”
Ez az idézet Dr. Pomogyi prezentációjának egyik kulcsmondata. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a Velencei-tó egy komplex ökoszisztéma. Ha a turizmus miatt „túlszabályozzuk” a vízszintet, vagy kiirtjuk a nádast a vitorlások kedvéért, azzal pont azt a természeti értéket pusztítjuk el, amiért az emberek oda járnak.
A tó keleti és nyugati része ma teljesen más arcot mutat: míg keleten az üdülési célok dominálnak, nyugaton (a Dinnyési-fertő környékén) még látható a természetesebb, mocsaras, úszólápos jelleg. A jövő nagy kérdése, hogy tudjuk-e ezt a két szempontot összhangba hozni.
Hogyan tovább?
Az előadás végszava egyfajta óvatosságra intett. A Velencei-tó sorsa nem csak a csapadékmennyiségen múlik, hanem azon is, hogyan kezeljük a partjait és a növényzetét. A legfontosabb üzenet: minden beavatkozásnál mérlegelni kell a biológiai hatásokat, mert a természet nem felejt, és a tó „válaszolni” fog a döntéseinkre.
Legyen ez a Víz Világnapja egy olyan pillanat, amikor elismerjük: a tóért nem csak tenni kell, hanem néha hagyni kell azt is, hogy a természet végezze a dolgát.
A blogbejegyzés Dr. Pomogyi Piroska: „Összhangban a Velencei-tóért” című, 2026. március 22-én elhangzott előadása alapján készült.